A város története

A "Paks rövid története" cikkben áttekintést olvashatnak városunk kialakulásáról és fejlődéséről.

Az írásban kiemelten szereplő korszakokról, kifejezésekről részletesebben olvashatnak a további cikkekben, amelyeket vagy a linkre kattintva egy új ablakban, vagy a jobboldali menü megfelelő címrére kattintva ugyan ebben az ablakban tekinthetnek meg.

Az új ablakok lehetőséget adnak arra, hogy egyszerre legyen látható az alapcikk és a kiegészítő cikkek is. Az új ablako(ka)t az írás(ok) elolvasása után célszerű bezárni.

Ha a jobboldali menüből választottak, akkor a szokásos módon könnyen visszatérhetnek a történeti áttekintéshez, csak az első cikk címére kell kattintani, vagy a böngésző vissza gombjára.

16-17. század

A török uralom alatt Paks a hadjáratok fő irányába esett, és a birodalmak ütközőterületévé vált.

A törökök kalocsai és paksi elpusztult épületek köveiből erődített palánkvárat emeltek, s részben Szokollu Musztafa pasa alapítványából egyéb építkezéseket is folytattak.

A muzulmánok a temetőben Árkods baba búcsújáróhelyét látogatták.

A várat és a várost csupán Heinrich Ottendorf és Evlia Cselebi leírásából illetve előbbinek vázlatrajzából is ismerjük, az 1663-as és 1664-es esztendőkből, ugyanis a felszabadító háborúk következtében egyetlen török kori épület sem maradt meg.

A paksi Templomdombon 1995-ben végzett szondázó ásatás viszont régészetileg bizonyította, hogy ezen a részen török kori, polgári településrész helyezkedett el a hódoltság idején. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a város középkori plébániatemploma a mai helyén volt látható, a Hans Dernschwam által 1555-ben említett másik nagy paksi kőtemplom pedig a Malomhegyen helyezkedhetett el.

Paks a felszabadító háborúk után a vármegye újjászervezésekor újra jelentős szerephez jutott: a helyi császári postamestert, Daróczy Istvánt alispánná választották, s a település 1698 és 1703 között hét vármegyei közgyűlés színhelye volt.