Paks vallási és etnikai képe

A reformátusok a hódoltság utáni első, magyar etnikumú betelepülők voltak. Legrégibb anyakönyvük, úrvacsorakelyhük és tányérjuk 1722-ből származik. 1750 és 1775 között emelték templomukat, amely a torony hozzáépítésével 1796-ban egészült ki.

A katolikus templom már 1721-ben is létezett, 1749-ben egy nagyobbat emeltek a helyén. A plébánia és a Szent-Vendel kápolna 1746-ban épült fel. A mai templom elődjét 1776-ban építették, tornyát 1789-ben toldották hozzá. 1781-ben készült el a Szent Rókus kápolna, 1818-ban a Szentháromság-szobor. A jelenlegi katolikus plébániatemplomot a régit lebontva annak helyén emelték 1901-ben.

A ferencesek is visszatértek a 18. században Paksra. 1752-ben a paksi birtokosok beleegyeztek, hogy új kápolna és rendház épüljön számukra. Az építést 1753-ban kezdték, a kápolnát 1759-ben szentelték fel a későbbi Cseh-Vigyázó-kúria (a mai Városi Múzeum) helyén. 30 évvel később II. József rendeletének következtében a ferencesek felszámolván itteni rendházukat Dunaföldvárra költöztek.

A református és katolikus magyarok, valamint a katolikus németek mellé evangélikus német bevándorlók is érkeztek, s a nyugati városrészt népesítették be. 1786-ban kaptak engedélyt templom és iskola építésére. 1808-ban templomuk leégett, a jelenlegi 1884-ben nyerte el mai formáját.

Paksra a német telepítésekkel egy időben érkeztek az ortodox zsidó hitközség alapítói, akik cseh, lengyel és német területekről, valamint 48 magyarországi helységből származtak. A város földesurai ingyen bocsátottak telket a rendelkezésükre, zsinagóga, kórház, fürdőház és temető céljára. A 19. század végé a lakosság csaknem 12 %-a volt ortodox zsidó, Bonyhád mellett Paks lett a megyei zsidóság központja. A zsinagóga jelenleg Városi Könyvtárrá alakítva látogatható.