A város története

A "Paks rövid története" cikkben áttekintést olvashatnak városunk kialakulásáról és fejlődéséről.

Az írásban kiemelten szereplő korszakokról, kifejezésekről részletesebben olvashatnak a további cikkekben, amelyeket vagy a linkre kattintva egy új ablakban, vagy a jobboldali menü megfelelő címrére kattintva ugyan ebben az ablakban tekinthetnek meg.

Az új ablakok lehetőséget adnak arra, hogy egyszerre legyen látható az alapcikk és a kiegészítő cikkek is. Az új ablako(ka)t az írás(ok) elolvasása után célszerű bezárni.

Ha a jobboldali menüből választottak, akkor a szokásos módon könnyen visszatérhetnek a történeti áttekintéshez, csak az első cikk címére kell kattintani, vagy a böngésző vissza gombjára.

Polgárosodás

A 19. század lassú polgárosodásában a Paksy-Daróczy család és szerteágazó rokonságuk mint Paks közbirtokos famíliái is szerepet játszottak. Az egykori Cseh-Vigyázó-, Daróczy-, Kornis-, Kurcz- és Szeniczey-kúriák máig alapvetően meghatározzák a belváros arculatát.

A Szeniczey-ház gyakori vendége volt az 1850-es évektől a híres rokon, Deák Ferenc, a "haza bölcse", aki szívesen töltötte idejét Pakson, örömmel látogatva a Kaszinót, amelyet 1842-ben alapítottak, s Pest és Pozsony után a harmadik volt az országban.

1844-ben felépült a klasszicista stílusú Erzsébet-szálló is, amely ma a Paksi Képtár épülete. Ennek közelében épült ki a paksi hajóállomás is.

1847-ből a társadalmi reformokat támogató Daróczy Zsigmond kanonok emlékét őrzi a város.

A forradalom és a szabadságharc idején Paks számos katonát és tisztet adott a Tolna megyei nemzetőrségbe.

A városon 1849. április 30-án végigvonult Jellasics. 1849-ben a fegyverletétel után kényszerült emigrálni Jámbor Pál, Paks költője is.